Amikor életre kel a fa – egy intarziás asztallap története
Készítette: Kránitzné Rikker Ildikó
Van egy pillanat az intarziakészítés során, amit még ennyi év után is ugyanolyan izgatottan várok.
Amikor a préselés után elkezdem eltávolítani a ragasztószalagokat.
Munka közben apró részletekkel foglalkozom. Egy-egy furnérdarabbal, ívvel, levéllel, a szálirányokkal, az illesztésekkel. Aztán lekerülnek a ragasztószalagok, és először látom meg igazán egyben az elkészült intarziaterítéket.
Ez nekem mindig egy igazi „hűha!” pillanat.
Pedig ezzel még nincs kész az alkotás.
Amikor a préselés után elkezdem eltávolítani a ragasztószalagokat.
Munka közben apró részletekkel foglalkozom. Egy-egy furnérdarabbal, ívvel, levéllel, a szálirányokkal, az illesztésekkel. Aztán lekerülnek a ragasztószalagok, és először látom meg igazán egyben az elkészült intarziaterítéket.
Ez nekem mindig egy igazi „hűha!” pillanat.
Pedig ezzel még nincs kész az alkotás.
Az intarziaterítéktől a kész asztalig
Az én munkám a műhelyben legtöbbször az intarziateríték elkészítéséig tart. Innen az asztalos veszi át: hordozófelületre préseli, méretre dolgozza, majd elkészíti a végleges felületkezelést.
Így az intarziát természetesen látom elkészülni és egyben is – de azt, hogy milyen lesz hordozóra felragasztva, megcsiszolva és teljesen kész felülettel, már sokkal ritkábban. Sokszor csak egy fotót kapok róla.
Ez az asztallap viszont ide, a saját bemutatótermembe készült. Arra gondoltam: ha már az enyém lesz, a felületkezelést is szeretném én elvégezni. Így most nem ért véget számomra a történet az intarziateríték elkészítésével.
Így az intarziát természetesen látom elkészülni és egyben is – de azt, hogy milyen lesz hordozóra felragasztva, megcsiszolva és teljesen kész felülettel, már sokkal ritkábban. Sokszor csak egy fotót kapok róla.
Ez az asztallap viszont ide, a saját bemutatótermembe készült. Arra gondoltam: ha már az enyém lesz, a felületkezelést is szeretném én elvégezni. Így most nem ért véget számomra a történet az intarziateríték elkészítésével.
Tisztítás után
A csiszolás önmagában élmény volt.
Ahogy egyre finomabb lett a felület, előjött a fa csodálatos, selymes tapintása. Már ekkor azt éreztem, hogy ezt nem szeretném teljesen egy kemény bevonat mögé zárni.
Egy íróasztal ráadásul olyan bútor, amellyel nap mint nap közvetlen kapcsolatban vagyunk.
Rátesszük a kezünket, dolgozunk rajta, végigsimítjuk a felületét. Ezért fontos volt számomra, hogy ennél az asztallapnál természetesebb felületkezelést próbáljak ki.
Az olajozás és viaszolás mellett döntöttem.
Nem volt teljesen új számomra ez a módszer, hiszen az intarziás telefontokok fa hátlapjait már korábban is így készítettem. Egy ekkora felületen azonban egészen más élmény volt.
Ahogy egyre finomabb lett a felület, előjött a fa csodálatos, selymes tapintása. Már ekkor azt éreztem, hogy ezt nem szeretném teljesen egy kemény bevonat mögé zárni.
Egy íróasztal ráadásul olyan bútor, amellyel nap mint nap közvetlen kapcsolatban vagyunk.
Rátesszük a kezünket, dolgozunk rajta, végigsimítjuk a felületét. Ezért fontos volt számomra, hogy ennél az asztallapnál természetesebb felületkezelést próbáljak ki.
Az olajozás és viaszolás mellett döntöttem.
Nem volt teljesen új számomra ez a módszer, hiszen az intarziás telefontokok fa hátlapjait már korábban is így készítettem. Egy ekkora felületen azonban egészen más élmény volt.
És akkor rákerült az olaj…
Na, ez volt a következő „hűha!” pillanat.
Az olajtól egyszer csak életre keltek a színek. A vöröses és barna furnérok elmélyültek, a sötét részek karakteresebbé váltak, a világos fa pedig még szebb kontrasztot adott mellettük. És talán éppen ezt szeretem a legjobban az intarziában: nincsenek festett színek.
Amit látunk, azt maga a fa adja. Más-más fafaj, más szín, más rajzolat, más karakter. Ráadásul a fa az elkészülte után sem marad pontosan ugyanolyan. Az idő és a fény hatására változik, érik, mélyül a színe. Nekem ez is hozzátartozik a természetes fa szépségéhez.
Amikor most megláttam, mit tett az olaj ezekkel a színekkel, komolyan mondom, úgy örültem neki, mint egy kisgyerek a cukorkának.
Imádom.
Az olajtól egyszer csak életre keltek a színek. A vöröses és barna furnérok elmélyültek, a sötét részek karakteresebbé váltak, a világos fa pedig még szebb kontrasztot adott mellettük. És talán éppen ezt szeretem a legjobban az intarziában: nincsenek festett színek.
Amit látunk, azt maga a fa adja. Más-más fafaj, más szín, más rajzolat, más karakter. Ráadásul a fa az elkészülte után sem marad pontosan ugyanolyan. Az idő és a fény hatására változik, érik, mélyül a színe. Nekem ez is hozzátartozik a természetes fa szépségéhez.
Amikor most megláttam, mit tett az olaj ezekkel a színekkel, komolyan mondom, úgy örültem neki, mint egy kisgyerek a cukorkának.
Imádom.
Olaj vagy lakk?
Erre nincs egyetlen jó válasz. Mindkét felületkezelésnek megvannak az előnyei és a hátrányai.
A lakkozott felület tovább megőrzi a fa világosabb, friss árnyalatait, és később indul meg látványosan a színének érése, sötétedése.
Az olaj viszont már az első kezeléskor mélyebbé és teltebbé teszi a fa természetes színeit.
Én most kíváncsi voltam arra is, milyen érzés lesz egy természetesebb felület mellett nap mint nap dolgozni.
És egyelőre nagyon szeretem.
A lakkozott felület tovább megőrzi a fa világosabb, friss árnyalatait, és később indul meg látványosan a színének érése, sötétedése.
Az olaj viszont már az első kezeléskor mélyebbé és teltebbé teszi a fa természetes színeit.
Én most kíváncsi voltam arra is, milyen érzés lesz egy természetesebb felület mellett nap mint nap dolgozni.
És egyelőre nagyon szeretem.
Most néha csak azért megyek ki, hogy ránézzek
Jelenleg még kellemes olajillat terjeng a műhelyben.
Ha végigsimítom az asztallapot, érzem a fa lágy, selymes felületét. Ha pedig ránézek, a szemem egyszerűen nem tud betelni a furnérok színeivel.
Pedig tulajdonképpen csak az asztallapot cseréltem ki.
A régi asztalváz maradt. Mégis teljesen más lett az egész asztal – és más érzés leülni mellé dolgozni is.
És igen… most előfordul, hogy csak azért kimegyek a bemutatóterembe, hogy megint megnézzem.
Ha végigsimítom az asztallapot, érzem a fa lágy, selymes felületét. Ha pedig ránézek, a szemem egyszerűen nem tud betelni a furnérok színeivel.
Pedig tulajdonképpen csak az asztallapot cseréltem ki.
A régi asztalváz maradt. Mégis teljesen más lett az egész asztal – és más érzés leülni mellé dolgozni is.
És igen… most előfordul, hogy csak azért kimegyek a bemutatóterembe, hogy megint megnézzem.
❧
Ha ellátogatsz hozzám az intarziaműhelybe, feltétlenül nézd meg élőben is az asztalt.
És nyugodtan simítsd végig.
Ezt az intarziát
nemcsak látni jó.
Érezni is. 🌳
Megtetszett az intarziás asztallap?
Természetes fafurnérok, kézzel összeállított intarzia és egy olyan felület, amely minden asztallapot egyedivé tesz.
INTARZIÁS ASZTALLAPOK →Vagy nézd meg személyesen a műhelyben:
Műhelylátogatás Tét →